...mindig amikor meglátok egy gyönyörű őszi tájat, a gyomromban ezernyi narancssárga, vörös, barna, arany és réz pillangó kezd verdesni parányi szárnyaikkal... majd a sok apró szárnyacska cirógatása, simogatása messze űz tőlem mindent ami a szürke élet szánalmas tartozéka, és szétárad bennem egy lágyan-bizsergető melegség-érzés... én megtisztulva és feltöltődve csak némán és nyugodtan mosolygok, és érzem amint lágyan, biztatóan megölel a Boldogság...
