...az Ősz tartóoszlopa...

...mindig amikor meglátok egy gyönyörű őszi tájat, a gyomromban ezernyi narancssárga, vörös, barna, arany és réz pillangó kezd verdesni parányi szárnyaikkal... majd a sok apró szárnyacska cirógatása, simogatása messze űz tőlem mindent ami a szürke élet szánalmas tartozéka, és szétárad bennem egy lágyan-bizsergető melegség-érzés... én megtisztulva és feltöltődve csak némán és nyugodtan mosolygok, és érzem amint lágyan, biztatóan megölel a Boldogság...

...a béke otthona...

"... a táj, melyet az Isten jókedvében teremtett..."

...úton...


..."hajnalban a derengés új reményt üzen..."
(Kormorán)

...Japán bonsai...

...a felkelő Nap országának dísze...

...napfelkelte...


...a város téli álmát a pislákoló reffeli napfény édesítette...