...éjszakai gondolat...
És betoppant a tél. A csendes éjszakában sűrün hullt a hó, beborítva puha takaróval a várost. Lassan lépdeltem a sárga lámpák alatt. Ölelésed hűlt helyére a hóesés szőtt dermedt sálat. Az arcomra hulló hűvös hópelyhek közzé sós-langyos könnycseppek gördültek. Lábam alatt a hóban egyre mélyebbek és súlyosabbak lettek a nyomok, ahogy észrevétlenül rám telepedett nyomasztó nehezékként a felismerés fájdalma. Csonka szerelem magánya köt gúzsba...
...ablakban...
"Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam..."
