Látogatók

...Ítélet helyett...


Vadnak születtünk, az utca nevelt,
Senki nem vigyázott ránk!
A beton házak között nem várnak csodák,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék!
Soha nem láthattál könnyet a szemünkben,
Ha volt is, észre sem vetted.
Ha féltünk, egymástól vártunk bíztatást,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék!
Ítélet helyett! Én nem vádolok senkit,
Nem is kérhetem, hogy szeressetek.
Ítélet helyett! Nézz önmagadba,
Téged az sem érdekel, hogy mi van velem!
Ítélet helyett! Nemzedékemért
Csak annyit kérhetek, hogy szeressétek a gyerekeket!...
(Pokolgép)

...árny...


"...fölkel az ősz és lopni lopakszik az az éjben..."
(Radnóti)

...a rock katonái....

Robbanjon a hang,
Lángoljon a fény,
Emelje a kezét, aki csak él!
(Ossian)

...társas magány...

"Hosszan ültök ezer éve a padon,
Életetek lassan érik a napon,
Tegnapotok, holnapotok a padon,
Virágzik a szátokban az unalom."
(Ghymes)

...fehér álom...

...most tél van, és hó, és csend, és....magány...

...az éjszaka csodái...

Hatalmas pelyhekben hullt a hó. Már éjfél is elmúlt, ugyan, de nem számított. Szaporáztam lépteimet, de vigyáztam, hogy az éjszakai város csodái mellet ne suhanjak el csak úgy. Tudtam, hogy ránk várnak... Ehhez ketten kellünk, de sietni kell, mert a hajnal közeleg. És ezek a csodák csak napfelkeltéig élnek. Hazaérve, kézen fogtam Kedvesemet, és már indultunk is gyűjtögetni a téli éjszaka apró kincseit a városban... Hajnalig sétáltunk így, kéz a kézben. Álmélkodva csipegettük fel a szanaszét gurult rengeteg káprázatos pillanatot... Ilyenkor különösen sok csoda terem: csöndes, hófödte játszótér, magányosan szundikáló öreg padok, csillogó, játékos, vidám hópelyhek, fehér fátylú fák, pislákoló, álmos utcai lámpák, fáradtan elterült árnyékok, békésen alvó tömbházak....