"Őrzöm a pillanatot, melyben kedvesen rámnevettél. Mindennap letőrlöm róla a port, mit az idő rászór. Régi már a kép, kissé megfakult. Már nem látom tisztán a nevetésed körvonalát, csak tudom, hiszen azt nekem alkottad, értem csíszoltad olyan kedvessé, olyan csodálatosan csengővé..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése