Emlék
"Őrzöm a pillanatot, melyben kedvesen rámnevettél. Mindennap letőrlöm róla a port, mit az idő rászór. Régi már a kép, kissé megfakult. Már nem látom tisztán a nevetésed körvonalát, csak tudom, hiszen azt nekem alkottad, értem csíszoltad olyan kedvessé, olyan csodálatosan csengővé..."
...ajándék...
"...és jöttek az ünnepekek.
Gondolkodtam mit is adhatnék neked,
Amit csak én adhatok
És amiről te is tudod,
Hogy igazán Én vagyok."
(Piramis)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)