![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCYqkQJbZw5g-EJFyzxrPeUK8Axs8JAyWEMGZAtGMqpkkcEkRy7iRudwh7gQLWyfWTdfPRsFTGwPC07eDvQUxZpdi0FJIZ3DMPGl6EFpD54jR_Jpr7zqJaBR8tpZURy-Vbz2aCmTcsqGk/s400/katica23.jpg)
Látogatók
...éjszakai gondolat...
És betoppant a tél. A csendes éjszakában sűrün hullt a hó, beborítva puha takaróval a várost. Lassan lépdeltem a sárga lámpák alatt. Ölelésed hűlt helyére a hóesés szőtt dermedt sálat. Az arcomra hulló hűvös hópelyhek közzé sós-langyos könnycseppek gördültek. Lábam alatt a hóban egyre mélyebbek és súlyosabbak lettek a nyomok, ahogy észrevétlenül rám telepedett nyomasztó nehezékként a felismerés fájdalma. Csonka szerelem magánya köt gúzsba...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)