...az éjszaka csodái...

Hatalmas pelyhekben hullt a hó. Már éjfél is elmúlt, ugyan, de nem számított. Szaporáztam lépteimet, de vigyáztam, hogy az éjszakai város csodái mellet ne suhanjak el csak úgy. Tudtam, hogy ránk várnak... Ehhez ketten kellünk, de sietni kell, mert a hajnal közeleg. És ezek a csodák csak napfelkeltéig élnek. Hazaérve, kézen fogtam Kedvesemet, és már indultunk is gyűjtögetni a téli éjszaka apró kincseit a városban... Hajnalig sétáltunk így, kéz a kézben. Álmélkodva csipegettük fel a szanaszét gurult rengeteg káprázatos pillanatot... Ilyenkor különösen sok csoda terem: csöndes, hófödte játszótér, magányosan szundikáló öreg padok, csillogó, játékos, vidám hópelyhek, fehér fátylú fák, pislákoló, álmos utcai lámpák, fáradtan elterült árnyékok, békésen alvó tömbházak....